Legelőször az Indexnél, 2010-ben próbálkoztam gyerekújságot csinálni, akkor még egyedül és hobbiból. Ekkoriban a kinyomtatható PDF még elfogadható formátum volt, így készült tehát heti két oldal hírösszefoglaló Magyar Gyermek néven. Mivel be kellett férnie két oldalra, a legtöbb időt a tördelés vitte el, de szerencsére ebben volt valamennyi tapasztalatom. A feladat viszont ugyanaz volt, mint ma: beszerkeszteni és elmagyarázni a fajsúlyos, fontos, nagy híreket, szolgálni érdekességekkel, kedves és cuki anyagokkal, és minden egyes sornál többször végiggondolni, mit kérdezne egy gyerek, mit nem értene, és mi érdekelné az egész témában.
A kezdeményezést lelkesen fogadta a közönség, de semmiféle üzlet és támogatás nem volt mögötte, ezért 16 szám után abbahagytam azzal, hogy egyszer majd más formátumban folytatom. És tessék.
Máig őrzöm az akkor hétéves Blanka szívhezszóló levelét, nem felejtettem el, hogy arra kért, „csináj még”. Blanka ma már húszéves ugyan, szóval tőle elnézést a késésért, de szerencsére közben születtek új gyerekek.
