Az alábbi cikk egy példa arra, hogyan dolgozná fel a Kispolgár az oktatás témáját most, a státusztörvény elfogadásának küszöbén, diáktüntetések, tanárok tömeges felmondása idején – ha már működne. Illetve hogyan fogja feldolgozni, amikor már működik.
Természetesen nem minden cikk lesz ennyire komoly és komor; lesz mindig gondunk arra, hogy a kakaósbögre félig tele legyen. Tehát nem siratóénekkel fogjuk kelteni és altatni a gyerekeket, de nem is hallgatjuk el, mi a baj. Vállaltan egyszerűsítünk és húzunk: nem taglaljuk itt a közalkalmazotti jogállást, a vezénylés részleteit és még egy csomó mindent, mert a gyerek türelme is véges.
Fontos viszont, hogy ha lehet, szemmagasságból indítsunk: nem statisztikával, nagy ellátórendszerekkel, milliárdokkal és százalékokkal, hanem az emberrel, akit felismernek. Ez esetben a tanárral, akinek elég volt.
Igazolt hiányzás
Mi bajuk a tanároknak?
Zoli bá elbúcsúzik a tanítványaitól. Jövőre már nem ő lesz az osztályfőnökük. Nem másik iskolába megy, hanem elhagyja a pályát: más munkát keres. Pedig szereti a tanítást és a gyerekeket. Próbált izgalmas, játékos órákat tartani, és örült, amikor látta a diákokon, hogy érdekli őket a tananyag.
A búcsú ezért nehéz: rossz a gyerekeknek, és rossz a tanárnak, aki elmegy. Miért ilyen szomorú az idei évzáró rengeteg magyar iskolában? Miért tüntetnek középiskolás diákok a miniszterelnök hivatalánál? Mi az oka annak, hogy egyre kevesebben választják a tanári hivatást, és akik már kitanulták, azok tömegesen lépnek le?
A baj nem jár egyedül
A magyar oktatásnak sok baja van. Ezek egy része régóta ismert, más problémák mostanában váltak elviselhetetlenné. Gond van a tananyaggal és a tanítási módszerrel – de ezt te is látod minden nap. Eljárt felette az idő, nem köti le a gyerekeket. A kisebbek csak azt érzik, hogy unatkoznak. A nagyobbak egyre többször teszik fel a kérdést: minek ezt mind megtanulni, ha bármikor rákereshetek az interneten? És miért nem tanuljuk meg azt, ami tényleg hasznos? Mikor veszem hasznát annak, amivel ma szenvedek?
Ezt a tanárok többsége is tudja, de a magyar oktatás nagyon központosított. Ez azt jelenti, hogy hiába szeretne ő érdekesebben tanítani, akár számítógépes játékokkal vagy szerepjátékkal, nem teheti meg. Még tankönyvet se választhat szabadon, hiszen csak az előírt néhány könyvet használhatja, amelyek gyakran hibásak vagy unalmasak. Nincs verseny, nem állhat elő egy ügyes, tapasztalt tanár jobb könyvvel vagy módszerrel. Senki sem lehet okosabb, mint a minisztérium – amit egy rendőr vezet.
De ennél is fontosabb, hogy a tanári fizetésből ma alig lehet megélni. Legfőképp ezért veszítenek el az iskolák számtalan jó szakembert.
Mit ér az ember, ha tanár?
Egy kezdő tanár ma 260 ezer forintot vihet haza havonta. A közértben dolgozó pénztáros fizetése viszont 300 ezerről indul, és évről évre emelkedik. Ez pedig azzal jár, hogy a tanár előbb-utóbb elmegy inkább pénztárosnak – vagy bárminek. Diplomás, értelmes ember, még üzletvezető is lehet belőle, 800 ezer forint körüli fizetésért. És akkor nem kell majd nélkülöznie.
Kétszázhatvanezer forintból ugyanis nagyon nehéz kijönni. Ennyit a fogorvosnál otthagy az ember, ha komolyabb problémája van. Ha az illető tanár Budapesten tanít, de nincs a városban lakása, akkor bérelnie kell – ez máris majdnem kétszázezer forint, és akkor még nem evett semmit. Egyszerűen nem jön ki a matek. Zoli bá azért hagyja el az osztályát, mert nincs más választása.
A jelenlegi kormány 13 éve van hatalmon, így nehéz mást hibáztatnia a helyzetért, de azért megpróbálják. Azt mondják, a tanárok fizetését az Európai Unió Magyarországnak szánt segítségéből emelnék. Az unió viszont egyelőre nem hajlandó pénzt adni, mert több vitája is van a magyar kormánnyal. Többek között azt kifogásolják, hogy az eddig adott pénzek nagy részét ellopták [wiki::korrupció] vagy értelmetlenül költötték el. Így máris megvan a bűnbak: Brüsszel, vagyis az Európai Unió miatt nem kapnak több pénzt a tanárok.
Az ellenzéki [wiki::párt] pártok és a civil szervezetek viszont arról beszélnek, hogy eddig mindig sikerült pénzt keríteni stadionépítésre, baráti nagyvállalkozók vagy egyházak támogatására – mindenre, ami a kormánynak kedves. Csak a tanári fizetésekre nem.
Bosszúállók
A tanárok hosszú ideje tartó tiltakozására a kormány végül a státusztörvény nevű törvénycsomaggal reagált. Ez, ha életbe lép, súlyosan korlátozza a tanárok jogait. Például átvezényelhetik őket másik iskolába, akkor is, ha nem akarják. Laptopjukat, telefonjukat átvizsgálhatják. Ha nyilvánosan bírálják az oktatási rendszert, vagyis a kormány munkáját, azt pénzelvonással vagy akár kirúgással büntethetik. Sztrájkolni még annyira se tudnának, mint eddig. És eközben a fizetésemelés továbbra is üres ígéret. Az ellenzék és a pedagógusok szakszervezetei a státusztörvényt bosszútörvénynek nevezték át.
Ja, és ha a törvény életbe lép, a tanárok még csak fel se mondhatnak: ha otthagynák az iskolát, még hat hónapot kellene dolgozniuk, miután bejelentették.
Hát ezért döntött úgy Zoli bá, és vele sok ezer tanár és óvodapedagógus, hogy akkor inkább most veszik a kalapjukat. Hiányozni fognak, de ez igazolt hiányzás. És nem lesz, aki pótolja őket. Hiszen ki akarna ezek után tanárnak állni?
